Mikor kezdődik az adventi időszak, milyen ünnepi fogások és szokások jellemzőek Magyarországon advent idején?
Ahogyan a hosszúra nyúló sötétség kezdetét veszi, úgy hajlamosak vagyunk befelé fordulni. Így volt ez régebben is és ehhez az időszakhoz nagyon szép és érdekes népszokások kapcsolódnak. Megvannak a saját jellegzetességei, ételei és hagyományai, minden naphoz kötődik valamilyen hagyomány, ezek közül a legelterjedtebbek: András, Borbála, Luca, Miklós, Tamás napokhoz fűződnek.
Miről szól az adventi ünnep?
Az advent a várakozás időszaka, amikor felkészülhetünk az ünnepekre, ezért a hagyományok szerint nem jellemző rá a hangos, látványos ünneplés. Számtalan népszokást, rítust lehetne említeni, hiszen a karácsony ünneplése hosszú időszakra nyúlik vissza, melyeket generációk időről-időre adnak át egymásnak.
Igaz, napjainkra kevés helyen hallani kántálást vagy látni Luca széket, ám annál több karácsonyi film és zene születik, ami szintén az ünnepi hangulatért, és tulajdonképpen az ünnepre való ráhangolódásért felelős.
Mikor van advent?
Hivatalosan november 28-án kezdődik és december 24-én van vége. A karácsony napját, vagyis december 25-ét megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszakot nevezzük adventnek. A karácsonyi ünnepkör ennek megfelelően advent első napjával kezdődik, és egészen január 6-ig, vízkereszt napjáig tart. Advent első vasárnapja az egyházi év kezdetét is jelenti.
Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, egyébként Szent András napjához (november 30-a) legközelebb eső vasárnap. Ez a nap a néphagyományokban az advent közeledtét jelzi, régebben “férjjósló” nap volt, így sok helyen elterjedt volt az ólomöntés és a gombócból való jóslás.
Adventi szokások és népi hiedelmek
Advent időszakához kapcsolódóan sok szép népi szokást ismerünk. Mint minden ünnephez, az adventhez is kapcsolódtak kereszténység előtti varázslatok, főként a szerelmi varázslatokat kell megemlíteni.
Az egyik ilyen babona szerint: ha egy eladó sorban lévő leány hajnalban, a mise előtt három pici darabot letépett a harangkötélből, s azt hajfonó pántlikájában viselte, farsang idején számíthatott arra, hogy bekötik a fejét.
Az Alföldön a lányok a hajnali misére harangozáskor mézet vagy cukrot ettek, hogy édes legyen nyelvük, így férjet „édesgessenek” maguknak.
Elterjedt népszokás volt az eresz rázogatása, mely szintén a lánykéréssel kapcsolatos jóslatokat jelentette. Ha búzamag potyogott az ereszből– gazdag kérőre számíthatott a leány, ha rozs potyogott – szegény kérőre, ha pondró, vagy bogár potyogott – az azt jelentette, hogy jövő évben terhes lesz a leány. Az ablakban a dió eszegetése is ilyen leánykérő jóslás volt: ha az ablak alatt az 1 szem dió eszegetése közben fiatal legény sétált el, a jóslat szerint, akkor a vőlegény az a fiú lesz, ha idős, a vőlegény neve lesz az idős neve.
Advent időszakához kapcsolódóan sok szép népi szokást ismerünk. Mint minden ünnephez, az adventhez is kapcsolódtak kereszténység előtti varázslatok, főként a szerelmi varázslatokat kell megemlíteni.
Az egyik ilyen babona szerint: ha egy eladó sorban lévő leány hajnalban, a mise előtt három pici darabot letépett a harangkötélből, s azt hajfonó pántlikájában viselte, farsang idején számíthatott arra, hogy bekötik a fejét.
Az Alföldön a lányok a hajnali misére harangozáskor mézet vagy cukrot ettek, hogy édes legyen nyelvük, így férjet „édesgessenek” maguknak.
Elterjedt népszokás volt az eresz rázogatása, mely szintén a lánykéréssel kapcsolatos jóslatokat jelentette. Ha búzamag potyogott az ereszből– gazdag kérőre számíthatott a leány, ha rozs potyogott – szegény kérőre, ha pondró, vagy bogár potyogott – az azt jelentette, hogy jövő évben terhes lesz a leány. Az ablakban a dió eszegetése is ilyen leánykérő jóslás volt: ha az ablak alatt az 1 szem dió eszegetése közben fiatal legény sétált el, a jóslat szerint, akkor a vőlegény az a fiú lesz, ha idős, a vőlegény neve lesz az idős neve.
Ide kapcsolódik az András napi pogácsa sütése is, három szem pogácsát kellett megsütni, benne a férfiak nevével, majd a küszöbre téve, amit a kutya utoljára vitt el, a hiedelem szerint abban volt a vőlegény neve. Az András napi gyümölcság hagyománya az időjóslára szolgált: a vízbe és kemencére helyezett gyümölcság, ha karácsonykor az alján virágzik ki akkor a tél elején zord hidegre lehetett számítani, ha a közepe virágzott ki előbb, a tél közepe, azaz január végére jósolták a hideget. Ha a teteje virágzott ki hamarabb, az azt jelnetette, hogy a tél végére fagy, jég, és hó volt várható.
Borbála nap: Szt. Borbála a bányászok, tüzérek és hegyes szerszámokkal dolgozók védőszentje. Keresztény hitéért megkínozták, lefejezték, ezért a hajadonok is védőszentjükké fogadták. Ezen a napon ajándékozni, kölcsön adni ruhaneműket nem volt szabad, ugyanis ezen a napon szerezték meg a boszorkányok a rontáshoz szükséges ruhaneműket. Borbála ág: karácsonykor a nyíló ágból (fűzfa, – cseresznyeág) következtettek a termésre, egészségügyi problémákra, férjkeresésre.
Luca napja: december 13-án a téli napforduló a Gergely-naptár 1582-es bevezetése előtt Luca napjára esett, amelyet a hosszú sötétség miatt boszorkányos napnak tartottak. Ezért gonosz űzéssel védekeztek ellene. Elkezdték készíteni a Luca székét, amelynek bűvös erejét a készítés különleges lassúsága adta. Lassan készül, mint a Luca széke – tartja a közmondás. Különlegesen válogatott anyagból, 12 féle fából készül, vagy temetőből kell hozzá fát hozni, és a sokféle fából csak az egyik lehetett gyümölcsfa. December 24-re készült el, az éjféli misén ráállva lehetett megtudni, ki a falu boszorkánya. A luca cédulák, amelyeket gombócba rejtve vagy a párna alól naponként kihúzgálva a jövendőbeli nevét árulták el. A gazdasszony lucabúzát ültetett, amely karácsonyra kizöldült, és a termésre jósolt.
Ide kapcsolódik az András napi pogácsa sütése is, három szem pogácsát kellett megsütni, benne a férfiak nevével, majd a küszöbre téve, amit a kutya utoljára vitt el, a hiedelem szerint abban volt a vőlegény neve. Az András napi gyümölcság hagyománya az időjóslára szolgált: a vízbe és kemencére helyezett gyümölcság, ha karácsonykor az alján virágzik ki akkor a tél elején zord hidegre lehetett számítani, ha a közepe virágzott ki előbb, a tél közepe, azaz január végére jósolták a hideget. Ha a teteje virágzott ki hamarabb, az azt jelnetette, hogy a tél végére fagy, jég, és hó volt várható.
Borbála nap: Szt. Borbála a bányászok, tüzérek és hegyes szerszámokkal dolgozók védőszentje. Keresztény hitéért megkínozták, lefejezték, ezért a hajadonok is védőszentjükké fogadták. Ezen a napon ajándékozni, kölcsön adni ruhaneműket nem volt szabad, ugyanis ezen a napon szerezték meg a boszorkányok a rontáshoz szükséges ruhaneműket. Borbála ág: karácsonykor a nyíló ágból (fűzfa, – cseresznyeág) következtettek a termésre, egészségügyi problémákra, férjkeresésre.
Luca napja: december 13-án a téli napforduló a Gergely-naptár 1582-es bevezetése előtt Luca napjára esett, amelyet a hosszú sötétség miatt boszorkányos napnak tartottak. Ezért gonosz űzéssel védekeztek ellene. Elkezdték készíteni a Luca székét, amelynek bűvös erejét a készítés különleges lassúsága adta. Lassan készül, mint a Luca széke – tartja a közmondás. Különlegesen válogatott anyagból, 12 féle fából készül, vagy temetőből kell hozzá fát hozni, és a sokféle fából csak az egyik lehetett gyümölcsfa. December 24-re készült el, az éjféli misén ráállva lehetett megtudni, ki a falu boszorkánya. A luca cédulák, amelyeket gombócba rejtve vagy a párna alól naponként kihúzgálva a jövendőbeli nevét árulták el. A gazdasszony lucabúzát ültetett, amely karácsonyra kizöldült, és a termésre jósolt.
Adventi szokások
A magyar hagyományban a Messiást váró hangulat alapja a hajnali roráté volt, melyet angyali vagy aranyos misének is nevezték. Roráté előtt jártak a boszorkányok, ezért ólat, istállót be kellett zárni még a harangozás előtt.
Elterjedt néphagyomány volt a Szállást keres a Szentcsalád vagy szentcsalád járás azaz “szentcsaládkilenced”. Ez a szertartás a karácsonyi ünnep előtt kilenc napon át ismétlődik. A szálláskereső szent család tiszteletére kilenc család összeáll, hogy december 15-től karácsony estéig naponta felváltva a szent családot ábrázoló képnek szállást adjanak, és közösen imádkozzanak.
Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani és a böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el, jelenleg a katolikus egyházban nincsen böjti előírás az adventi időszakra vonatkozóan, ugyanakkor ajánlott a visszafogottság, a csend, a több ima és lelki olvasmány.
A magyar hagyományban a Messiást váró hangulat alapja a hajnali roráté volt, melyet angyali vagy aranyos misének is nevezték. Roráté előtt jártak a boszorkányok, ezért ólat, istállót be kellett zárni még a harangozás előtt.
Elterjedt néphagyomány volt a Szállást keres a Szentcsalád vagy szentcsalád járás azaz “szentcsaládkilenced”. Ez a szertartás a karácsonyi ünnep előtt kilenc napon át ismétlődik. A szálláskereső szent család tiszteletére kilenc család összeáll, hogy december 15-től karácsony estéig naponta felváltva a szent családot ábrázoló képnek szállást adjanak, és közösen imádkozzanak.
Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani és a böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el, jelenleg a katolikus egyházban nincsen böjti előírás az adventi időszakra vonatkozóan, ugyanakkor ajánlott a visszafogottság, a csend, a több ima és lelki olvasmány.
Ünnepi fogások
Az ünnepi vacsorának mágikus erőt tulajdonítottak; így több legenda kapcsolódik hozzá mind az ételek tekintetében, mind „illemszabályokban”. Hagyományosan böjtöltek a családok december 24-én, majd este fogyasztották el a mézből, almából, dióból, és a legegészségesebbnek tekintett fokhagymából álló vacsorát.
Később jelentek meg a karácsonyi ünnepeken a már-már nélkülözhetetlen mákos és diós bejglik, különféle formájú mézeskalácsok, vagy a püspökkenyér.
A bejgli eredete többféle hagyományra vezethető vissza. A mákos tekercs Közép-Európában Lengyelországtól a Balkánig népszerű, de van orosz, dán, olasz és izraeli változata is. Mindenesetre a legerősebb hagyományai Lengyelországban és hazánkban vannak. A mák bőséget, gazdagságot, termékenységet jelent, a dió a néphiedelem szerint kiváló a rontások ellen. A többi tölteléket kizárólag élvezetből fogyasszuk!
A gyümölcskenyér őse valószínűleg már az ókori egyiptomi társadalomban is ismert volt, legalábbis a piramisok mélyén talált leletek erről tanúskodnak, de az antik Hellász, majd a Római Birodalom idejéből is maradtak nyomai a különféle gabonaőrleményből (feltehetően árpalisztből) készült ős-gyümölcskenyérnek. A maihoz leginkább hasonló gyümölcskenyér első középkori említése a naumburgi Henrik püspökhöz kötődik, aki 1329 karácsonyán egy mai szemmel igencsak egyszerű kalácsfélével kedveskedett híveinek.
Adventi koszorú
Az adventi koszorú ősét 1839-ben készítette Johann H. Wichern németalföldi evangélikus lelkész: egy örökzöldekkel díszített szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyákat vasárnaponként vagy előző este gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozóknak ad karácsonykor.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, öröm, szeretet. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak: Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit). Zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény). Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya). Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet).
Az adventi koszorút kezdetben német protestánsok készítették, majd Ausztriában a katolikus lakosság körében vált népszerűvé. Magyarországra is osztrák közreműködéssel került megannyi más szokáshoz hasonlóan. Hazánkban a rendszerváltás utáni években alakult ki az adventi koszorú hagyománya.
A kezdetekhez viszonyítva át is alakult és az ünnepi asztal ékessége lett. Eredetileg három lila és egy rózsaszín gyertya alkotja, de ma már számtalan stílusban készülnek adventi koszorúk.
Az adventi koszorú ősét 1839-ben készítette Johann H. Wichern németalföldi evangélikus lelkész: egy örökzöldekkel díszített szekérkeréken 24 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyákat vasárnaponként vagy előző este gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozóknak ad karácsonykor.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, öröm, szeretet. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak: Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit). Zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény). Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya). Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet).
Az adventi koszorút kezdetben német protestánsok készítették, majd Ausztriában a katolikus lakosság körében vált népszerűvé. Magyarországra is osztrák közreműködéssel került megannyi más szokáshoz hasonlóan. Hazánkban a rendszerváltás utáni években alakult ki az adventi koszorú hagyománya.
A kezdetekhez viszonyítva át is alakult és az ünnepi asztal ékessége lett. Eredetileg három lila és egy rózsaszín gyertya alkotja, de ma már számtalan stílusban készülnek adventi koszorúk.
Adventi naptár
Az adventi naptár használatának népszokása viszonylag új keletű. Kialakulása 1851-ben egy kreatív édesanya, Lang asszony nevéhez kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt karácsonyi ajándékok miatt. Ugye ismerős az érzés?
Az édesanya ezért kitalált egy játékot a gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, amelyekre egy-egy darab csokoládét tűzött és megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet közülük. A kisfiú felnőve nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett.
Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezeket csak az ablakocskák kinyitása után lehetett csak megenni.
A karácsonyfadíszek jelentése
Sok szép és érdekes szokást ismerhettünk meg, de vajon tisztában vagyunk a karácsonyfa díszek jelentésével? Hiszen az sem mindegy hogyan és mivel díszítjük a fát. Nézzük meg, mi miért kerül oda ahova.
A fa tetejére mindig a csúcsdísz kerül, ami Jézust jelenti. A girlandok a kígyót szimbolizálják, a bűnbeesést és az egész emberi sors kezdetét. Az angyalhaj és a szalma a kis Jézus jászolát szimbolizálja. A dió és az alma a tudást és a bölcsességet jelenti. Az alma, amellett, hogy a bűnbeesés jelképe, a tudás fájáról származik, így a dióval együttesen a bölcsességet és a tudást jelenti a fán.
A mézeskalács díszek, ha ember figuráról van szó, akkor az a porból lett és a tűzpróbán átesett embert jelképezik. A gyertyák jelentése a Szentháromság: a test (viasz), a szellem (láng) és a lélek (kanóc) hármassága. Jelképezi Jézus születését, azaz a fény eljövetelét is.
Az Advent közeledtével elcsendesedünk, a szívünk megtelik örömmel, szeretettel és várakozással. Az ünnepekre való készülődésben kicsit jobban figyelünk egymásra, kedvesebbek vagyunk és igyekszünk több időt szánni a családunkra, szeretteinkre. A megbékélés és a lelki megtisztulás időszaka ez, ezért fontos, hogy saját magunkra is figyeljünk, töltődjünk fel szeretteink körében, és ne stresszként, hanem ajándékként fogjuk fel ezt a csodálatos időszakot.
Sok szép és érdekes szokást ismerhettünk meg, de vajon tisztában vagyunk a karácsonyfa díszek jelentésével? Hiszen az sem mindegy hogyan és mivel díszítjük a fát. Nézzük meg, mi miért kerül oda ahova.
A fa tetejére mindig a csúcsdísz kerül, ami Jézust jelenti. A girlandok a kígyót szimbolizálják, a bűnbeesést és az egész emberi sors kezdetét. Az angyalhaj és a szalma a kis Jézus jászolát szimbolizálja. A dió és az alma a tudást és a bölcsességet jelenti. Az alma, amellett, hogy a bűnbeesés jelképe, a tudás fájáról származik, így a dióval együttesen a bölcsességet és a tudást jelenti a fán.
A mézeskalács díszek, ha ember figuráról van szó, akkor az a porból lett és a tűzpróbán átesett embert jelképezik. A gyertyák jelentése a Szentháromság: a test (viasz), a szellem (láng) és a lélek (kanóc) hármassága. Jelképezi Jézus születését, azaz a fény eljövetelét is.
Az Advent közeledtével elcsendesedünk, a szívünk megtelik örömmel, szeretettel és várakozással. Az ünnepekre való készülődésben kicsit jobban figyelünk egymásra, kedvesebbek vagyunk és igyekszünk több időt szánni a családunkra, szeretteinkre. A megbékélés és a lelki megtisztulás időszaka ez, ezért fontos, hogy saját magunkra is figyeljünk, töltődjünk fel szeretteink körében, és ne stresszként, hanem ajándékként fogjuk fel ezt a csodálatos időszakot.
A cikkhez az alábbi forrást is használtuk: https://www.magyarkurir.hu/